Olvasson aktuális, ismeretterjesztő cikkeket.
A növényi alapú élelmiszerek piaca dinamikusan bővül, de a jogi szabályozás és a címkézés továbbra is sok kérdést vet fel. A Laboratorium.hu cikkében összeszedte, milyen kihívásokkal szembesülnek a gyártók és a fogyasztók, milyen uniós kezdeményezések indultak a szabályozás érdekében, és hogyan segíthetnek a laboratóriumi vizsgálatok abban, hogy a termék valóban azt tartalmazza, amit a címkéje ígér. Az Eurofins laboratórium szakértői támogatást nyújtanak a gyártóknak és forgalmazóknak a jogi eligazodásban, a termékfejlesztésben és a fogyasztói bizalom építésében.
Magyar részvétellel készült nemzetközi tanulmány mutatja be a mikroműanyag-szennyezés mértékét a levegőben három kontinensen.
A PET Kupa során végzett legfrissebb laboratóriumi mérés eredményei
Műanyag, papír, fém, kerámia, üveg, fa, gumi, vagy akár ezek kombinációja - leggyakrabban ezek az anyagok kerülnek közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel a csomagoláson keresztül.
Bármilyen abszurdnak tűnik is, a kézfertőtlenítésre használt szerek akár még fertőzhetnek is! Két korábbi hazai kutatás is arról számolt be, hogy a vizsgált készítmények jelentős része (10-20%-a) nem felelt meg a mikrobiológiai előírásoknak.
Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány által rendezett Magyarország Cukormentes Tortája versenyen ezúttal az Álmodozó nevezetű, békebeli hangulatot idéző alkotás nyert, az Eurofins laborjában történt vizsgálatból pedig kiderült: egy szelet energiatartalma 231,1 kcal, míg szénhidrátértéke 13,7 g, vagyis a cukorbetegek számára is jó választás lehet. Összeállításunkban annak jártunk utána, hogyan is jött ki ez az eredményt? Mi minden történt az Álmodozóval a kémcsövek között?
Szerencsés esetben csak tiszta vízben és persze a boldogságban, hiszen nyár van, süt a nap, strandolunk. A természet és az ember által épített környezet – tengerek, tavak, folyók, medencék, szökőkutak, ivókutak – vizeiben azonban az egészségre ártalmas baktériumok is előfordulhatnak. Az Eurofins szakértői segítségével ezúttal a hírhedt Legionella baktérium veszélyeivel és kötelező laboratóriumi vizsgálatával foglalkozunk.
Az élelmiszerek forgalmazásakor döntő szerep jut a laboratóriumi vizsgálatoknak, és legalább ennyire fontos a megfelelő jelölés is. A nemrég lezajlott Hungalimentaria Konferencián és kiállításon az Eurofins szakértő választ adott a legfontosabb kérdésekre az élelmiszerallergénekkel és a laboratóriumi tesztekkel kapcsolatban.
Az élelmiszerallergia és -intolerancia vagy -érzékenység között az a jellemző különbség, hogy az allergia az immunrendszer rendellenes (gyakran igen heves) reakciója az élelmiszereken található összetevőkkel - legtöbbször fehérjék - szemben. Allergéneknek nevezzük tehát azokat az anyagokat, amelyek allergiás reakciót váltanak ki – magyarázta előadásában Bátai Borbála, az Eurofins Food and Feed Testing Gyula Kft. munkatársa Magyarország legfontosabb élelmiszer-biztonsági konferenciáján, a Hungalimentarián.
Az allergiás reakció tünetei akár azonnal is jelentkezhetnek enyhe viszketéstől, bőrtünetektől az életveszélyes anafilaxiás sokkig. Az intolerancia vagy érzékenység esetében a tünetek hátterében emésztőrendszeri rendellenesség (pl. laktóz) vagy autoimmun reakció (pl. glutén) áll. A szervezet ilyenkor nem emészti meg vagy nem dolgozza fel megfelelően az ételt, a tünetek ezért az étel elfogyasztását követően azonnal vagy relatíve hosszabb idő elteltével (néhány óra, nap) jelentkezhetnek.
Nem véletlen tehát, hogy manapság egyre elterjedtebbek az úgynevezett mentes élelmiszerek, amelyekre ugyanúgy vonatkozik a megfelelő jelölési, élelmiszervizsgálati jogi szabályozás. Az allergének azonosítása mindemellett azért is kiemelten fontos, mert a nem megfelelően címkézett termékek komoly egészségügyi problémákat okozhatnak az ételallergiával vagy ételintoleranciával élőknek, a gyártók számára pedig súlyos jogi következményeket vonhatnak maguk után.
Az élelmiszerek biztonságossá tételének teljes folyamatában részt vesznek az élelmiszervizsgáló laboratóriumok, hiszen az alapanyagforgalmazóktól kezdve a gyártási folyamat minden egyes szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek allergénmentességét.
Milyen laboratóriumi módszerekkel vizsgálják az élelmiszereket?
A fehérjealapú (immunanalitikai) eljárások közül az Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA) a fehérjék közvetlen detektálására alkalmas módszer. Léteznek olyan hordozható gyorstesztek is (Lateral Flow Assay, LFA), amelyek módszere szintén antigén-antitest reakción alapul. A molekuláris biológiai módszerek tekintetében a Polymerase Chain Reaction (PCR) során specifikus génszakaszok amplifikációja (felsokszorosítása) történik, amelynek során az allergén (indirekt) jelenléte, vagyis a forrás kimutathatóvá válik. Spektrofotometriás módszerrel pedig - amely egy enzimatikus teszt- a tejcukor koncentrációjának mérése történik.
Az élelmiszerek az előállítási folyamat számos pontján kerülhetnek kapcsolatba és szennyeződhetnek ásványolaj-eredetű szénhidrogénekkel – legyen szó a betakarítás során használt gépekről, a gyártásról, csomagolóanyagokról vagy a jelölő festékekről. Az Unió által is szabályozott területen rendszeresek a laboratóriumi mérések – hangzott el a Hungalimentaria konferencia egyik tudományos előadásán.
Magyarország legfontosabb élelmiszerbiztonsági rendezvényén, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) és a legnagyobb hazai élelmiszervizsgáló laboratórium, az Eurofins Food and Feed Testing Hungary által szervezett kétnapos Hungalimentaria Konferencián és Kiállításon az idén áprilisban is górcső alá vették az ágazat legfontosabb kihívásait és eredményeit. Balázs Gábor az Eurofins Food and Feed Testing élelmiszervizsgáló laboratóriumának osztályvezetője az Ásványolaj-eredetű szénhidrogén szennyezők az élelmiszerekben (MOSH, MOAH) – szennyezőforrások, ajánlott határértékek és analitikai kihívások című előadásában avatta be a hallgatóságot a téma részleteibe.
Az élelmiszerek az előállításuk során érintkezésbe kerülhetnek és szennyeződhetnek a betakarításhoz és szállításhoz használt gépek üzemanyagával, a különböző kipufogógázokkal, kenőolajokkal, porzást- vagy éppen letapadást gátló felületkezelő szerekkel, vagy olyan csomagolóanyagokkal, mint az újrahasznosított kartonpapír, a jutazsák, esetleg ezek ragasztóanyagával, nem is beszélve a jelölő festékekről, amelyek potenciális szennyezőként megjelenhetnek az élelmiszerek és takarmányok feldolgozási folyamata és a kereskedelmilánc bármely pontján. A szennyezést okozó anyagok általában ásványi olajok – mondta el Balázs Gábor, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a Rapid Alert System for Food and Feed (RASFF) rendszerben található emelkedő trendet mutató riasztások rávilágítanak: fontos foglalkozni ezzel a területtel.
A szennyezők 65-85%-a ásványolaj-eredetű telített szénhidrogén (egyenes- és elágazó láncú alkánok, naftének), rövidítésük: MOSH (Mineral Oil Saturated Hydrocarbons); 15-35%-a pedig ásványolaj-eredetű aromás szénhidrogénekből áll (ezek általában 1-4 aromás gyűrűt tartalmazó vegyületek), rövidítésük: MOAH, azaz Mineral Oil Aromatic Hydrocarbons. A két nagy csoportot együttesen MOH- nak nevezzük. A POSH (Polyolefin Oligomeric Saturated Hydrocarbons - Poliolefinek oligomerei, telített szénhidrogének) csoportba tartozó vegyületek főleg polietilénből vagy polipropilénből származnak; a POA-vegyületek (Poly Alpha Olefins - Poli-alfa-olefinek, ezek szintén telítettek) pedig a képlékenyebb műanyagok, fóliák, zacskók, kenőanyagok részét képezik.
Az EU Bizottsága 2023 végén nyújtott be egy rendelettervezetet a MOAH maximális határértékeinek meghatározásáról azzal a céllal, hogy ezeket a vegyületeket beépítsék az EU 2023/915 számú szennyezőanyag-rendeletbe. Hasonlóképpen folynak egyeztetések arról is, hogy a 231/2012/EU rendeletben rögzítsék a MOAH maximális szintjét az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó előírásokban is. Így a téma szabályozási szempontból is aktuális.
Mindeközben azonban nem tisztázott analitikai kérdések is felmerülnek, az egyes laborok közötti összemérések során például jelentős eltérés tapasztalható az eredmények között. Éppen ezért az Eurofins hálózat MOSH/MOAH analitikával foglalkozó laboratóriumai közös munkacsoportot alkotva tesznek kísérletet a jó laboratóriumi gyakorlat kidolgozására.
Eddig nem vizsgált vegyületek oldódhatnak ki az újrahasznosított csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe. A csomagolóanyagokból különböző anyagok (köztük káros vegyületek) oldódnak az élelmiszerekbe, éppen ezért a hatóságok szigorúan ellenőrzik, a független laboratóriumok pedig rendszeresen vizsgálják, hogy az adott komponensek átlépik-e a megállapított határértékeket. Az újrahasznosított csomagolóanyagok forgalomba kerülésével azonban újabb vegyületeket kell górcső alá venni. A Laboratorium.hu összeállításában az Eurofins Food and Feed Testing független laboratóriumának szakértője segített kideríteni, mire kell figyelniük gyártóknak, forgalmazóknak és fogyasztóknak egyaránt.
Egy ember az élete során akár 30-40 dkg, a csomagolóanyagból kioldódó vegyületet (monomereket, oligomereket, stabilizátorokat, antioxidánsokat, lágyítókat, habosító anyagokat, nehézfémeket, színezékeket, gyártási segédanyagokat) fogyaszt el. Ezek jelentős része kioldódás útján jut az élelmiszerekbe, a vegyületek pedig károsíthatják az emberi anyagcserét és a hormonháztartást szabályozó szerveket (hosszabb kitettség esetén vese- és májelégtelenséget okozhatnak, valamint karcinogének lehetnek).
A fent említett komponenseket és még sok egyéb összetevőt az európai és a hazai szabályozásnak megfelelően rendszeresen vizsgálják az arra alkalmas akkreditált laboratóriumokban, a hatóságok pedig rendszeresen ellenőrzéseket végeznek.
Az egyszer használatos műanyageszközök (köztük természetesen a csomagolóanyagok) térnyerésére, a környezetünkre fokozottan nagy veszélyt jelentő hulladékképződés megállítására, kezelésére az európai zöld megállapodás alapján 2025-re a csomagolóanyagok 65 százalékát újra kell hasznosítani (anyagukban, energetikailag, illetve a komposztálhatóság szempontjából is), ennek megfelelően bizonyos százalékig az újrafeldolgozott alapanyagok használata is kötelező lesz a jövőben.
A teljes mértékben támogatandó folyamat azonban új kihívásokkal jár, az újrahasznosított csomagolóanyagokból ugyanis akár eddig ismeretlen, nem vizsgált vegyületek is az élelmiszerekbe oldódhatnak.
Minderről Dr. Kovács Ágnest, a csomagolóanyagok vizsgálatában élen járó Eurofins Food and Feed Testing Budapest Kft. szakértőjét kérdeztük, aki több ezer elemzés és sok laboratóriumi kutatási tapasztalat alapján foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat.
Mit mond az EU-s jogszabály?
Az Európai Unió felismerte a problémát, ezért már az Európai Bizottság 2022/1616-os, az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, újrafeldolgozott műanyagokról és műanyag tárgyakról szóló rendeletében termékcsoporttól függetlenül, minden élelmiszerrel érintkezésbe kerülő újrahasznosított műanyagra vonatkozva megfogalmazta az alapvető előírást – mondta Kovács Ágnes.
Eszerint műanyag csomagolóanyagokat csak olyan eljárással szabad gyártani, amelynek biztonságosságát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelte. Új technológia esetében igazolni kell (pl. Challenge teszttel), hogy a folyamat hatékonyan távolítja el a kémiai szennyeződéseket. Ezután az Európai Bizottság engedélyezi azokat az újrafeldolgozási technológiákat, amelyek kedvező kockázatértékelést kaptak, és közzéteszi ezek listáját. Eddig engedélyt egyelőre csak PET újrafeldolgozási technológiák kaptak, poliolefinekre (PE, PP) még nincs megfelelő eljárás.
Miért jelenthetnek nagyobb veszélyt az újrafeldolgozott csomagolóanyagok?
Az újrafeldolgozott műanyagok azért jelentenek nagyobb élelmiszerbiztonsági kockázatot a „szűz” műanyagokhoz képest, mert egyrészt sérül a nyomon követhetőségük az ellátási láncban (nem ismerjük az alapanyagokat, azok tisztaságát, származását, stb.), másrészt pedig nem valósítható meg teljes mértékben az a cél, amely szerint a feldolgozásra begyűjtött műanyaghulladék a kizárólag a 10/2011/EU rendelet szerint gyártott műanyagokból, vagy a már említett 2022/1616 rendeletnek megfelelően újrafeldolgozott műanyagokból származzon.
A szakértő szerint az újrafeldolgozott műanyagok közé így bekerülhetnek más csomagolóanyagok (pl. tisztítószerek vagy kozmetikumok csomagolási hulladékai), és az is problémát jelenthet, ha az eredetileg élelmiszer-csomagolására szánt palackban más, akár veszélyes anyagot vagy annak maradékait tárolták.
A műanyag csomagolóanyagok ugyanis tartalmazzák a velük érintkezésbe került anyagok nyomait, amelyek sok esetben abszorbeálódnak a műanyagokba, és mosással nem távolíthatók el (a csomagolásban tárolt anyagok mellett külön figyelni kell a nyomtatására használt festékekre is!).
A következő probléma lehet az is, hogy az újrafeldolgozás és újraformázás során a műanyagok magas hőmérsékletnek vannak kitéve, ennek során előfordulhat, hogy a szennyeződések lebomlanak és/vagy oxidálódnak, illetve új anyagok keletkeznek. A műanyagokban használt adalékok (amelyeket csak egy hőciklusra terveztek) szintén lebomolhatnak.
A többször újrahasznosított műanyagok minősége tehát romlik, több oligomert, bomlásterméket, szennyezőanyagot tartalmaznak, de hogy pontosan miket, az többnyire nem jelezhető előre.
Mely műanyagok jelenthetnek nagyobb veszélyt az újrahasznosítás szempontjából?
A polimer típusától nagy mértékben függ az újrahasznosíthatóság: a PET alkalmasabb alapanyag, kevésbé hajlamos a szennyezések megkötésére, magas hőmérséklet alkalmazható a gyártás során, ami lehetővé teszi a szennyezések eltávolítását, míg a poliolefinek jobban megkötik a szennyezőanyagokat, alacsonyabb hőmérsékleten történik a gyártás, ezért nehezebb a szennyezések eltávolítása – tudtuk meg az Eurofins munkatársától.
Az újrafeldolgozott műanyagok használhatók több rétegű csomagolások gyártására is: ebben az esetben a rosszabb minőségű újrahasznosított réteg nem érintkezik közvetlenül az élelmiszerrel, egy funkcionális záróréteg választja el tőle. A záróréteg (pl. alumínium) megakadályozza az összetevők kioldódását az élelmiszerbe, ezen a rétegen keresztül nem tudnak áthatolni. Ezzel a technikával az újrafeldolgozott poliolefinek is alkalmasak élelmiszer csomagolóanyag gyártására.
Mi mindent kell vizsgálnia a gyártónak? Melyik vegyület miért lehet veszélyes?
Az anyag megfelelőségét a gyártónak, forgalmazónak úgynevezett kioldódásvizsgálattal kell igazolnia, amelyet az akkreditált laboratórium rendszeresen elvégez – mondta Kovács Ágnes. A vizsgálatok szempontjából ugyanazok a követelmények vonatkoznak ezekre az anyagokra is, mint a nem újrafeldolgozott alapanyagokból készült termékekre, ugyanazokat a paraméterekre elemzik. Ezek: összkioldódás, egyes összetevők, az anyag gyártásához használt jellemző monomerek, illetve az adalékanyagok célzott kioldódási vizsgálata. (PET esetében pl. ezek a monoetilén-, dietilén-glikol, tereftálsav, izoftálsav, fémek).
Emellett különösen fontos a nem szándékosan hozzáadott összetevők (Non intentionally added substances, NIAS) kioldódásának vizsgálata, mivel ezeknél az anyagoknál nagyobb a bizonytalanság az alapanyagokat és a lehetséges szennyezőket illetően. Ebbe a csoportba az alapanyagok szennyezői, a gyártás során keletkező oligomerek, bomlástermékek, reakciótermékek tartoznak.
Újrafeldolgozott műanyagoknál ezek nagyobb számban és mennyiségben jelen lehetnek, és a korábbi felhasználásra jellemző szennyező anyagok is megjelenhetnek. Ezeket a komponenseket előre nem ismerjük, az első feladat a laboratóriumban, hogy minőségileg azonosítsuk őket. A biztonságos csomagolás gyártásához fontos, hogy ezeket (illetve ezek közül minél többet) ismerjük, és tudjuk, hogy az egészségre nem jelentenek veszélyt. Fontos része ezért a vizsgálatnak a toxikológiai értékelés is, mivel az így kimutatott összetevők többségére nincs kioldódási határérték.
Ezeknek az összetevőknek a vizsgálatát kevés laboratórium végzi, az Eurofins a sok éves tapasztalatának köszönhetően nagy biztonsággal látja el ezeket a méréseket.– hangsúlyozta Kovács Ágnes.
Hogyan vizsgálódik, mi mindent keres a laboratórium a csomagolóanyagokban?
A laboratóriumi vizsgálatokat úgynevezett élelmiszer-utánzó modellanyagok segítségével végzik el, amelyek a csomagolóanyagokkal kapcsolatba lépő élelmiszerhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonlóképpen teszik próbára az adott csomagolóanyagot.
A vizsgálatok során mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, azt modellezik a kioldódási vizsgálat során. Megmérik egyrészt az oldatba kerülő összes komponens mennyiségét. Ez az összkioldódási vizsgálat a kioldódó összetevők minőségéről nem, a csomagolóanyag inertségéről ad információt az élelmiszerrel szemben.
A specifikus kioldódási vizsgálatok során célzottan a különböző összetevőket, vagy szennyezőanyagokat vizsgálják a szakemberek, leggyakrabban a monomereket, lágyítókat, antioxidánsokat, nehézfémeket. A célkomponenstől függően ez különböző analitikai technikák alkalmazásával történik, vannak folyadék-, gázkromatográfiás, spektrofotometriás módszerek, különböző fémanalitikai módszerek. Fontos része a vizsgálatnak a csomagolóanyagokból a modelloldatokba kerülő ismeretlen komponensek azonosítása, ezek mennyiségének meghatározása. Ezek elválasztása a többi összetevőtől valamilyen kromatográfiás módszerrel történik, az azonosításuk pedig a tömegspektrumuk alapján.
Milyen hatással lehet az újrahasznosított élelmiszercsomagolások elterjedésére a Magyarországon az idén bevezetett új visszaváltási rendszer?
A 2019/904 (SUP) Irányelv megfogalmaz célokat az egyszer használatos műanyag termékek visszagyűjtéséről újrafeldolgozás céljára: a legfeljebb három liter űrtartalmú egyszer használatos műanyag italpalackoknak (beleértve a kupakjukat és a fedelüket is) 2025-re az adott évben forgalomba hozott mennyiség 77 tömegszázalékának, 2029-re pedig az adott évben forgalomba hozott mennyiség 90 tömegszázalékának megfelelő mennyiséget vissza kell gyűjteni.
Ezeknek a jelentős részéből minden bizonnyal újra élelmiszer csomagolóanyagot gyártanak majd. Az élelmiszergyártóknak szempont lehet a fogyasztói elvárás is, vagy a társadalmi felelősségvállalás, ami szintén arra ösztönzi őket, hogy újrafeldolgozott csomagolóanyagokat használjanak. Ezek aránya tehát a visszaváltási rendszer bevezetésével feltehetőleg növekedni fog, ami ugyancsak indokolja a rendszeres vizsgálatokat – fogalmazott a laboratóriumi szakértő.
A csomagolóanyag nem ellenség!
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a modern élelmiszeripar elképzelhetetlen csomagolóanyagok nélkül: ezek tartják egyben az élelmiszert, védik a környezet hatásaitól (és fordítva), jobban eltarthatóvá teszik, minimalizálják a fertőzés és szennyeződés (infekció és kontamináció) veszélyét, valamint gátolják a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását. A csomagolóanyagoknak mindemellett tűrniük kell a hideget és a meleget, biztosítaniuk kell a bennük található élelmiszerek számára a megfelelő a megfelelő áteresztőképességet, a tartósító eljárásoknak és az anyagmozgatásnak való ellenállást, ráadásul tartalmazniuk kell a jogszabályban előírt kötelező jelölési adatokat is (nettó tömeg, minimális megőrzési idő, tárolási körülmények, tápértéktartalom, stb.), hogy a marketingüzenetek hordozásáról már ne is beszéljünk. Egyre fontosabb követelmény a környezetvédelmi szempont is, ezért kell például az újra nem hasznosítható csomagolóanyagoknak egyre nagyobb arányban biológiailag lebonthatóak lenniük.
A csomagolóanyag tehát nem ellenség – emelte ki Kovács Ágnes, hozzátéve, hogy a gyártásra, forgalmazásra vonatkozó szabályok betartása, illetve a rendszeres hatósági és laboratóriumi ellenőrzések mellett nem jelentenek veszélyt az emberekre, sőt éppen a jobb életminőséget szolgálják.
A laboratóriumokban kidolgozott és végzett vizsgálati módszereket alkalmazva hatékonyan kiszűrhetők az élelmiszerek csomagolására alkalmatlan, esetenként mérgező anyagok. Ezzel a csomagolt élelmiszerek biztonsága is növelhető.